Volt néhány hosszú tél, de talán túl vagyunk a nehezén.
Vágatlan furcsa film, tele harccal a szerepekért.
Ma már tudom, van úgy, hogy folyton zuhog, csak dörög az ég,
De jól tudom, minden percben ott a remény.

Az életünk egy nagy utazás, van hogy tévedünk,
Ha éget a láz. De ha ébredünk ugyanúgy fáj a magány.

Mondd hova visz az út, hova sodor el a szél, vágyaim tengerén.
Mondd ki az aki vár, ha a csónak partot ér.
Mondd hova visz az út, hova sodor el a szél, vágyaim tengerén.
Mondd vársz e rám, a szívem hazatér.

Bolyongtam céltalan, tudom volt pár keserű éj.
De a hűvös pirkadat, hozzád mindig hazakísért.
Ma már tudom, van úgy, hogy folyton zuhog, csak dörög az ég,
De jól tudom, minden percben ott a remény.

Az életünk egy nagy utazás, van hogy tévedünk,
Ha éget a láz. De ha ébredünk ugyanúgy fáj a magány.

Mondd hova visz az út, hova sodor el a szél, vágyaim tengerén.
Mondd ki az aki vár, ha a csónak partot ér.
Mondd hova visz az út, hova sodor el a szél, vágyaim tengerén.
Mondd vársz e rám, a szívem hazatér.

Mindenem csak a szenvedély, gyere nyújtsd kezed ne menj ne még.
Veled százszor újra kezdeném jöjj már.
Tudom nem csak emlék mi benned él, én is küzdök,
én meg a messzeség, tudom szebb holnap vár rám.

Mondd hova visz az út, hova sodor el a szél, vágyaim tengerén.
Mondd ki az aki vár, ha a csónak partot ér.
Mondd hova visz az út, hova sodor el a szél, vágyaim tengerén.
Mondd vársz e rám, a szívem hazatér.

Mondd hova visz az út, hova sodor el a szél, vágyaim tengerén.
Mondd ki az aki vár, ha a csónak partot ér.
Mondd hova visz az út, hova sodor el a szél, vágyaim tengerén.
Mondd vársz e rám, ha szívem hazatér.