Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás

Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss.

És a szem, mit láttam már valahol,

És kék, és olyan szép.

És a száj, ha hozzám szól majd még

Meg kell, értsed hát ennyi épp elég, de biztosan látod.

Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,

Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jég szívemet.

Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,

Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jég szívemet.

Ha valami fáj, biztos nem érzed már,

És az a láz csak álmodban éget tán.

És az arc, tud meg hogy tiéd,

Hívj, nekem ennyi elég.

És a száj, ha hozzám szól majd még

Meg kell, értsed hát ennyi épp elég, de biztosan látod

Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,

Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet

Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,

Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jég szívemet.

Jégszívemet.