"A VÉGTELEN JÓSÁG ÁRADT BELŐLE… ENNEK A FIÚNAK KÜLDETÉSE VAN”
 

„Zongoratanár vagyok 27 éve és zeneterapeuta 17 éve. Kaposváron élek és dolgozom. A könnyűzenéből meghallgattam a jót, de életemben talán 2 koncertre mentem el 2010.dec 19.ig, az első X faktor végéig. A klasszikus zene kitöltötte az életem, magam is koncerteztem, énekeltem.

De soha nem zárkóztam el az új dolgok megismerésétől, a tehetségkutatók érdekeltek, már hivatásomból eredően is, de senki nem fogott meg annyira, hogy egy lépést is tettem volna értük, hogy élőben halljam bármelyiküket is.
 

Nem így Vastag Tomi és Csabi:)

 Őszintén szólva Csabira csak akkor kezdtem figyelni, amikor Tamás kiesett abban a csodálatos párbajban. A hite, a tenni akarása, az alázata felkeltette a figyelmemet, hisz tudtam, ezek nagy emberek tulajdonságai. Csak videókat láttam a győzelem után, de nagyon érett bennem a vágy, hogy élőben is láthassam. 2011. 01.22-én hallottam először Harkányban és teljesen meggyőzött. Először csak a hangján ámuldoztam, hogy micsoda kincs van a torkában, aztán az öltözőnél találkoztunk: és akkor megláttam az Embert.
 

Rohanás, tolongás, és csak annyit tudtam mondani neki a tömeg feje fölött, hogy ’köszönöm az élményt’. Rám nézett: hálát láttam a szemében, nem nagyképűséget. Az nem jó kifejezés, hogy elvesztem vagy megvett azonnal, ezek nem tükrözik azt, hogy úgy éreztem, kegyelemben van részem, hogy egy ilyen erős szellemi erőt képviselő művésszel találkozhattam. Azt éreztem, követnem kell, mert lehet tőle tanulni, és lehetőségeimhez mérten támogatnom, segítenem. (Nagy megtiszteltetés volt számomra augusztusban, hogy a Kaposfest háziasszonyaként - Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál - segíthettem a rajongóit koordinálni a kb. 5000 fős tömegben.)
 

Már nem kellett a megerősítés, hogy Csabi nagyon jó. Mégis, sorban jöttek a visszajelzések, hogy tolmácsoljam Csabi felé: Simon András költő-grafikus a verseskötetét dedikálta neki születésnapjára, Dr, Pásztor Zsuzsa, a Kovács módszer oktatója, az ELTE képzésvezetője szintén elismerését és érdeklődését fejezte ki és felajánlotta a segítségét zenei munkaképesség-gondozás tárgyában.
 

Az igazi csoda számomra mégis később jött el: márciusi kaposvári közönségtalálkozón és az áprilisi koncertjén. Az a végtelen jóság, ami áradt belőle, egyre jobban magával ragadott és a decemberi - rajongókkal közös - álmaink megvalósulni látszottak: hogy küldetése van.(Nem értettem az a hatalmas lendületet, amivel végigcsinálta/ja minden koncertjét: fel kellett rázni ezt a depresszióba és közönybe süllyedt társadalmat: térjetek észhez: örüljetek, táncoljatok és szeressétek egymást!...... én legalábbis erre a következtetésre jutottam...) Az első sorban ültem, amilyen közel csak lehetett (sose ülök oda egyébként az akusztika miatt) és a My Way alatt a könnyeim folytak.....katarzis. Ez az, amit nem lehet szavakkal leírni egy zenében, csak érezni lehet. Ettől művészet, hogy nem tudod megfogalmazni. Mert lehet azt írni, hogy tökéletes technika, színpadi megjelenés stb......de a lényeg szavakkal kifejezhetetlen.
 

Zeneterapeutaként maximálisan hiszek a zene gyógyító erejében: Csabi zenéje gyógyító. Sokan beszámoltak arról, hogy meggyógyultak pszichés betegségeikből, de legalábbis enyhültek a panaszok: pl nekem a tömegiszonyom múlt el: ha hallani akartam, el kellett viselnem a tömeget és megtapasztaltam, hogy az nem feltétlenül rossz :)
 

Aztán, amit hirdet minden koncertjén, hogy szeretet és barátság legyen: szinte már naivan és rendületlenül hisz benne, de csak így lehet valami eredmény elérni, és el is érte:) Olyan embereket hozott össze, akik talán soha nem találkoztak volna egymással, ha nincsenek az ő koncertjei. Aztán segít, ahol tud. Éhező-fázó gyerekek, hajléktalanok.....több százan indultak el az országból, hogy csatlakozzanak hozzá többször is. Ez végtelenül szimpatikus nekem, egy jó ügy mellett kiállni, együtt, sokan: ez példaértékű a mai magyar társadalomban és feltétlenül követésre méltó.
 

A koncertjeiről csak annyit: fenomenálisak. Hallani kell őt. Decemberben a közönségtalálkozón azt mondta, új szempárokat látok, ennek örülök. Igen, aki elmegy a koncertjére, nézzen a szemébe. Ő ezekből a tekintetekből merít erőt, imádott közönségéből. Ezért megy el minden kis faluba is, mert tudja, nagyon sokan nem tudnak utazni utána. Mindenkit megjegyez, fantasztikus empatikus érzékenységgel, és mindenki fontosnak érezheti magát, ezáltal önbizalmat ad :) Sokat lehetne még írni róla :)
 

Üdvözlettel
 

Nagy Gabriella, Kaposvár”
 

„EGY HÉTVÉGÉN 8 FELLÉPÉSEN IS VOLTUNK, EGY NAP ALATT 1000 KILOMÉTERT IS MEGTETTÜNK”
 

„Miért ilyen elszántan Csabi mellett?
 

Az első találkozásom Csabival 2011.januar 7-en volt egy pesti klubban, ahol annyian kíváncsiak voltak rá, hogy egy gombostűt nem lehetett elejteni. Mint általában minden koncetre, ha az ember elöl szeretne állni, több órával azelőtt oda kell menni a helyszínre. Ez ebben az esetben sem történt másként. Több órás várakozás után, volt szerencsém az első sorból végigbulizni a koncertet, teljesen magával ragadott az előadásmódja, a kisugárzása, a közvetlensége, más volt, mint általában a sztárok. A műsorban ő volt a nagy kedvenc az első perctől és kíváncsi voltam, milyen élőben, így az első adódó lehetőséget ki is használtam. Már akkor buli után önzetlenül hajnalig dedikált, mindenkivel beszélgetett, annyira közvetlen volt, egy pillanatig sem éreztette, hogy ő sztár lenne. Szépen lassan beindult a koncertre járás, az elején csak ketten-hárman, idővel kb. májustól mar nagyobb csoportokban is. Ez a kissé több mint egy év alatt több mint 150 koncertjen vagyok túl és állítom, hogy bár a program sokszor hasonló volt, mindegyik egy egyedi, külön élmény marad.

 Sokan őrültnek néztek és néznek, de az amit egy utazás alatt, egy koncertje alatt és után átélünk, az egy fantasztikus élmény, és azt senki nem veheti el tőlünk. Nyáron egész marathoni hétvégéket tartottunk, volt olyan nap hogy 5 fellépésen voltunk Csabinak, egy hétvégén talán 8-9 volt a maximum, és olyan is volt, hogy egy nap alatt megtettunk 1000 km-t. Utaztunk már busszal, vonattal, autóval, sőt én még repülővel is, hiszen az erdélyi turnéján is ott voltam, és visszafelé repülővel jöttem haza, a „Tour de Csabi”-járattal . Nagy élmény volt. Minden utazásnak megvan a maga szépsége, sokat nevetünk, beszélgetünk, éneklünk az úton. Sokmindent átéltünk mar: volt olyan, hogy este 21-kor kezdődő koncertre már 16 órakor álltunk az első sorban, de olyan is volt, hogy egyik koncertről rohantunk a másikra, és az első dal közepén estünk be éppen. Koncert után fagyoskodtunk már pályaudvaron az első vonatra várva, vagy éppen kocsikáztunk egész éjjel. Mire hazaértünk, majdnem kellett indulni a következő fellépésre. Vasárnapi fellepések után rendszeresen alvás nélkül mentünk dolgozni, de megérte. Tavaly több, mint 22000 kilométert tettünk meg mindenfele körülmények között, és az idén sincs ez másképp. Az amit Csabi nyújt nekünk a színpadról, azt más nem tudna adni nekünk. Színpadra termett, nagyon jó bulikat csinál, és nem utolsó sorban fantasztikus ember. Volt alkalmam ennyi idő alatt többször beszélgetni vele személyesen, és úgy gondolom, hogy a mai világban nagyon ritka az ilyen ember mint ő. Sugárzik belőle a szeretet, ki meri mutatni az érzéseit, értékeli a rajongóit, barátságos velünk. Rengeteget dolgozik, és hisz a munkában, ugyanakkor hisz a rajongóiban is, és tudja, hogy számíthat ránk, ahogy mi is rá! Büszkék vagyunk rá és kísérni fogjuk ezután is az útjain!”
 

(a nevemet kérlek ne írd ki)
 

„FAGY, HŐSÉG, SÍRÁS; FELEJTHETETLEN, BOLDOG PILLANATOK”
 

„Talán kijelenthetem nyugodt szívvel, hogy mikor elmentünk életünk első koncertjére, az életben nem gondoltuk volna, hogy ide lyukadunk ki… Amit jó páran űzünk lassan másfél éve. Egy külön életforma alakult ki, amelyet „külső szemlélő” soha nem fog megérteni, esetleg a ténnyel próbálkozhat megbarátkozni, s olykor felvetve magában a kérdést : Épeszű, aki képes rááldozni éveket a saját életéből Vastag Csabára?

A válaszadás mindenképp elgondolkoztat… Sokszor én is morfondírozok, normálisak vagyunk? Több , mint 100 fellépéssel a hátunk mögött, ennél még sokszor több átutazott kilométerrel, faggyal, hőséggel, sírással, felejthetetlen, boldog pillanatokkal az emlékezetünkben. És azt kell mondjam, Megéri ! Értelmes, kézzel fogható magyarázatot még nem leltem, hiszen az emlékeket lehetetlenség úgy megfogalmazni és kimondani, mint ahogy az agyunkban elraktározódtak. A hozzájuk társított érzelmekre sincs megfelelő szó, ami a valóságot tükrözné.
 

Eleinte (ahogy alapvetően a rajongók) szórakozásból jártunk el ide-oda a lakhelyünk közelében megrendezésre került koncertekre, ám ahogy nőtt a meglátogatott fellépések száma, evvel párhuzamosan változott meg bennem az indok is. Akarva – akaratlanul, de valamennyien megismertük Csabit. Nem a Sztárt, aki elérhetetlen csillagként állt előttünk, hanem mint Ember, aki ugyanolyan, mint mi. Érzésekkel, örömteli vagy boldogtalan momentumokkal.

Az idő múltával, miközben megismertük egymást, kialakultak baráti társaságok is. Már ez is bőven elegendő ahhoz, hogy hétvégente felkerekedjünk, és együtt töltsünk néhány órát. Csabinak köszönhetjük, hogy új barátokra tehettünk szert.

Természetesen itt is vannak a társaságok közt kisebb-nagyobb viták, összetűzések, melyek bizonyos része megoldódik, a másik felét pedig elfogadja az érintett, vagy harcol a megoldhatatlansággal szemben.

Érzésem szerint Csabinak nagyon különleges lelkivilága van. Eltér a várttól, megszokottól. Érzékenyebb és a maximalizmusa sincs túl jó hatással önmagára. Hajlamos a legkisebb negatív kritikát kiragadni a millió pozitív közül és a tökéletesre törekedni, amit Ő is sejt, valójában nem lehet megvalósítani. Mégis, evvel együtt olyan mértékben tudja átélni a dalait éneklés közben, ami csodálatra méltó. Mikor leveszi az „álarcot” egy-egy szám erejéig, szinte nyitott könyvként lehet olvasni az arcáról az érzelmeket.

Valamint a közönsége „zusammen” … Meglehet, soha sem fogjuk teljes mértékben átérezni, mit jelent Neki. Borzasztó fontosnak tekinti, ahogy írta „ Tudnotok kell , hogy az életemben Ti vagytok a legfontosabbak . Ti vagytok Minden” . Ő tényleg csak ebbe kapaszkodhat. Akik folyamatosan keltik a feszültséget és viszályokat nem fogják fel, hogy legfőképp nem a két „érintett személyt/csoportot” bántják, hanem a „Bálványukat” , Vastag Csabát …

Hiszen minden hír eljut hozzá rövid időn belül… vannak bőven akik „gondoskodnak” róla.

Összegzésképp, az, ahogy mi élünk, csak a velünk egy csónakban evezők számára válik érthetővé, és van értelme tovább folytatni ezt, mivel egy olyan különleges és emberfeletti módon szerethető lényt ismertem meg az elmúlt időszakban, akire hihetetlenül kellene vigyázni a Földnek. És csak köszönni tudom Csabinak mindazt, amit Ő vagy önmaga révén adott, mert a nagy része felbecsülhetetlen.
 

Szikszai Anna”
 

„MINDEN ALKALOMMAL KÖSZÖNETET MOND NEKÜNK, A KÖZÖNSÉGNEK”
 

„Kedves András! 

Horton találkoztunk. Utána azt kérted, hogy írjuk meg, mi motivál bennünket abban, hogy Csabi minél több fellépésén ott lehessünk.
 

Először azt terveztük, hogy a sok "okosságból" összehozunk Neked valami közöset, amivel jól lehetne jellemezni azt a csapatot, aki igyekszik Csabi minél több koncertjén részt venni. De miután egyre több vélemény érkezett, rá kellett jönnünk, hogy bár sok mindenben hasonlítunk, közös, mindenkire érvényes ’motivációnk’ nincs.
 

Ezért azoknak a "motivációját", akik vállalták, hogy megírják az ő történetüket, egy dokumentumba gyűjtöttük, és ezt most csatoltan elküldöm Neked.
 

Jó munkát kívánunk a válogatáshoz! :)
 

Tudjuk, hogy ezt egy kívülálló szemével nehéz bennünket megérteni, de hátha a történeteinkből egy teljesebb kép bontakozik ki előtted!
 

A megértéshez még egy rövid történet: Kalocsán kb. 100 rajongó koronával a fején elénekelte Csabinak a Királylány c. számot Csabira és a helyzetre átírt szöveggel. Kedvünkért a kísérő Fánk zenekar megtanulta a zenei kíséretet. (Nagy köszönet nekik!) És amikor vége lett a ’produkciónknak’, akkor Viktor, az együttes vezetője azt mondta: ’Először azt gondoltam, hogy bolondok vagytok! De már látom, hogy ez csak a tiszta szeretet!’
 

Remélem, hogy mire a kis olvasmányunk végére érsz, Te is jobban meg fogsz érteni bennünket! :)
 

„A férjem és én évtizedeken keresztül egy neves kórusban énekeltünk, ezért minden énekversenyt megtekintünk a tv-ben. A versenyek során a résztvevőket meghallgatjuk, aztán a férjemmel kiértékeljük őket és többet nem foglalkozunk velük. Kivételt egyedül az X-Faktor jelentette, ahol mindketten felfigyeltünk egy karizmatikus fiatalemberre, akinek a jó hangján túlmenően, jó mozgása és figyelemreméltó külseje volt. Én különösen a testvérpárbaj után kezdtem koncentrálni rá, ami bár felkavart, de nem tudtam eldönteni, hogy igazi érzelmeket látok-e. Ennek ellenére, amikor már csak négy énekes maradt a versenyben, egyértelműen az ő továbbjutásáért drukkoltam, és eredményesen, mert megnyerte a versenyt. A műsor befejezését követően a korábbi gyakorlatomtól eltérően, egyre kíváncsibb lettem arra, milyen is valójában az az ember, akinek a zsűri folyamatosan kétségbe vonta az őszinteségét. Ettől kezdve a fellépéseiről készült valamennyi videót megtekintettem, és rájöttem, hogy a verseny során mindig önmagát adta és azóta is minden koncertjén a szívét teszi a közönség elé. Bár a fellépései alkalmával sokszor ugyanazokat a számokat hallgatom, attól hogy - talán a lelkiállapotának, vagy a közönség összetételének megfelelően - a dalokat mindig másként adja elő, a számait soha nem érzem unalmasnak, vagy egyformának. Meghat, hogy a díjai és a sikerei után minden alkalommal nekünk, a közönségének mond köszönetet az elért eredményeiért. Még jobban a szívembe zártam, amikor láttam mennyi mindent tesz az elesettek támogatásáért. Sajnos, személyesen nem túl gyakran tudok részt venni a fellépésein, mert a hatvanas éveim végét taposom. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a zsűri abban is tévedett, hogy Vastag Csaba közönsége kizárólag a tinikből tevődne össze. Az pedig már csak külön öröm, hogy a barátai (nem szeretem a rajongó szót) különleges közösséget alkotnak, ahova jó tartozni.”
 

„FELLÉPÉS KÖZBEN FELTÖLTŐDÖM ENERGIÁVAL, LETESZEM AZ EGÉSZ HETI MÓKUSKERÉK MINDEN TERHÉT”
 

„Amikor Csabira felfigyeltem az X-faktor selejtezőjében, még csak egy kellemes hang és egy jó pasi volt számomra. Az első alkalommal, amikor élőben láttam rögtön az orrom alá dugta a mikrofont, hogy énekeljek, én pedig döbbenten álltam. Elképzeltem hogyan nézhetek ki, ahogyan bámulok rá. Talán értik páran, ha azt mondom, hogy egy csoda volt, hiszen "kijött a tévéből", és egyáltalán nem úgy viselkedett, mint az általam addig ismert énekesek. Amikor a fészbukon erről beszélgettem egy addig ismeretlen lánnyal, ő azt mondta ne aggódjak, először mindenki úgy néz rá," mintha vízen járna..." :D Később megismertem sok új embert, kedvest és kevésbé szimpatikust, de egyvalami közös volt bennünk: szerettük Csabi hangját, előadásmódját, kisugárzását. És 40 évesen elkezdtem koncertekre járni. Először magam sem értettem mi ez. Hiába kérdezte a családom, a barátaim, nem tudtam megfogalmazni miért kell újra és újra útra kelnem, akár órákat utaznom, buszt szerveznem, hidegen-melegben minden kényelmetlenséget vállalni. Hiszen a maga a fellépés sokszor csak 30-40 perc volt, de közben feltöltődtem energiával, letettem az egész heti mókuskerék minden terhét, és boldogan öleltem a mellettem álló ismerős vagy ismeretlen embereket az Azért vannak a jó barátok közben. Hirtelen több lettem önmagamnál, egy nagy közösség részévé váltam, amelyik befogadott és én is befogadtam. Nem számít közöttünk, hogy ki hol lakik, milyen anyagi körülmények között, hogyan néz ki, milyen a munkája....mindenki megteszi, amit tud nem csak Csabiért, hanem egymásért és azokért is, akiket nem ismerünk, de rászorulnak a segítségünkre. Előfordult már, hogy munkahelyet, véradót vagy csak egyszerűen a koncertre való eljutáshoz segítséget kért és kapott valaki közülünk. Voltak olyan rendezvények is, ahol Csabi kérésére ruhát és élelmiszert gyűjtöttünk rászorulóknak, és abba a kivételes helyzetbe kerültünk, hogy azt személyesen adhattuk át. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb motivációra nincs is szükségünk! Boldog, és büszke vagyok, hogy részese lehetek mindennek. Mellette pedig rengeteg új barátot szereztem, és visszatért életembe a zene és a mosoly, amit már bátran továbbadok a környezetemben élőknek, ezzel őket is többé és boldogabbá téve.”
 

„AKKOR ÉRINTETT MEG A HANGJA, AMIKOR ELÉNEKELTE A HANGOKBA ZÁRVA CÍMŰ DALT…"
 

„Nem szeretem a tehetségkutatókat. Az első 2 Megasztár során még elhittem, hogy itt valamiféle tehetségkutatás zajlik, de aztán annyira megszaporodtak, futószalagon jöttek ezek a műsorok, hogy már nem lehettek illúzióim, hogy semmi másról sem szól az egész, mint a pénzcsinálásról. Az X -faktort a háttérből néztem. Csabát és Tomit szimpatikus, jó hangú fiúknak tartottam, de különösebben nem kötött le a műsor. Mikor végiggondoltam, hogy kinek adnám a győzelmet, Csaba volt a jelöltem. Az utolsó adásban már neki drukkoltam, de még egyáltalán nem voltam rajongó. Aztán jött a Hangokba Zárva, amikor megérintett Csaba hangja. És megnyerte :) Ezután elkezdtem a neten visszanézni Csaba előéletét, rajongói felvételeket, véleményeket olvastam, stb. Rájöttem, hogy teljesen más, mint amit az Xben rákényszerítettek, egy dinamikus, figyelemreméltó előadó, és nagyon szeretetreméltó srác. Majd rátaláltam 2 dalra, amikről azt hittem, valami általam ismeretlen külföldi slágerek....és nem, kiderült, hogy ezek Csabi saját dalai. Azóta lettem "rajongó", mert tudom, hogy zeneileg is azt a stílust képviselné, ami hozzám közel áll. Nem jártam túl sok koncerten (10), de szerencsére változatos körülmények között láttam: színház, élőzenekaros koncert, közönségtalálkozó, és igen, volt pár félórás "szokásos" is. Számomra nem fontos, hogy mindenhol ott legyek, erre sem anyagi , sem utazási lehetőségem, sem igényem nincs. De a háttérből követem Csabit, rendszeresen hallgatom a dalait, figyelem a híreket róla, és nagyon szeretném sikeresnek látni, mert ő nem egy a sokból…”
 

„KÜLÖNLEGES ÉLETÉRZÉS EHHEZ A KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZNI”
 

„Csabára már a tehetségkutató válogatóján felfigyeltem, nagyon szimpatikus volt, és volt benne valami megfogalmazhatatlan plusz, amit később csak úgy emlegettek, hogy „megvan benne az X”. De, hogy ez az „X” mit is jelent pontosan, azt csak akkor értettem meg, mikor a műsor vége, Csaba győzelme után elkezdtem a koncertjeire járni. Nos, Ő egy olyan ember, akiben jelen van egy gyermek játékossága, a romantika, a dinamizmus, a mindenki felé tanúsított elfogadás, az akarat, a tisztelet. Mindez együtt pedig egy olyan mesteri „elegyet” alkot, ami a profizmus szintjére emeli Csabát és az ő munkáját, teljesítményét. Annak ellenére, hogy sokszor a koncertjeinek műsora egyforma, mindig mást tud nyújtani és átadni abból, amit Ő képvisel. Ezen túl sokat foglalkozik a közönségével is, a koncert egésze alatt folyamatos a kontaktus közte és köztünk, mindenkinek próbál adni egy kis darabot magából, hisz Őt az élteti, ha a nézőtérről boldog arcok néznek vissza rá. Mi pedig attól töltődünk fel (mely energia kitart akár napokig is), ha egy energikus, mindent beleadós koncertjét élhetjük át a barátainkkal együtt. Mert a koncertélményen túl, azért is érdemes utazni akár órákat, hogy a barátainkkal találkozhassunk, akik esetlegesen az ország másik végén élnek. Hisz a koncerthez hozzátartozik az előtte vagy utána lévő buli, a közös utazás is, melyekkel örök élményeket szerzünk. Mióta Csaba koncertjei az életem részévé váltak, sokkal könnyebben veszem a mindennapok akadályait is, mert éltet az elmúlt, vagy épp az elkövetkező koncert, az újabb élmények szerzésének gondolata. Valamint felemelő érzés az együtt segítés, az adományozás is, melyet lehet, hogy soha nem éltem volna meg, ha nincs Csaba és ez a közösség, melynek tagja lenni igazán különleges életérzés!”
 

„ELEINTE SZÁMOMRA IS ABNORMÁLIS VOLT EZ A VISELKEDÉS…”

„Amikor először láttam Csabi élőben Baján, március 31-én, még nem gondoltam, hogy néhány hónap alatt gyökeresen megváltozik körülöttem minden. Én ekkor tipikusan az az ember voltam, aki 45 évesen eljutott odáig, hogy neki már minden mindegy, dolgozik, amennyit bír és majdcsak lesz valahogy. Mondhatnám azt is, hogy érzelmileg, lelkileg már meghaltam, csak a temetkezésem prolongálom 40-50 évvel későbbre.
 

Amikor Bajáról hazafelé jöttem, eldöntöttem, hogy havonta egyszer elmegyek egy Csabi koncertre. :) Persze ebből nem lett semmi, hiszen a nyári időszakban ritka volt az a hét, amikor csak egy koncertre jutottam el. :)

Bevallom, féltem saját magamtól. Eleinte azt hittem megkergültem, ugyanis épkézláb magyarázatot nem találtam erre a változásra. Az én akkori felfogásom szerint, ez a fajta viselkedés teljesen abnormális volt. Úgy véltem, az lenne normális, ha a 16 éves Tomikám járna koncertekre heti rendszerességgel és nem én. Gondolkodtam sokat, de a szívem, a lelkem mindig vitt tovább. Eleinte egyedül jártam koncertekre, hiszen az én környezetemben csak normális emberek élnek... sokszor éjjel a fél országot átautóztam egyedül, hiszen délen nem igazán volt, van fellépése.
 

Mindig új gondolatokkal a fejemben és jóleső érzéssel a szívemben jöttem haza. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy egyre több embert ismerek meg és talán szép lassan, egyre több barátom lesz. Az az óriási energia, hit, szeretet, jó értelembe vett gyermeki naivság, őszinteség, ami Csabiból árad, adott erőt és önbizalmat, hogy képes voltam felülkerekedni korábbi önmagamon! Elkezdtem figyelni saját magamra. Hiszen Neki köszönhetően rádöbbentem, hogy csak ez az egy életem van és ha én nem teszem minél tartalmasabbá, minél gyönyörűbbé, minél kiegyensúlyozottabbá, más nem fogja. Úgy érzem, mostanra elég erős lettem ahhoz, hogy higgyek és bízzak magamban, becsüljem önmagam és tudjam, hogy a világon mindent elérhetek, amit igazán akarok! Amennyiben ez lenne minden, amit kaptam Tőle, már ezzel is bőven elégedett lennék. Azonban ez koránt sem így van!
 

Csabinak köszönhetően kaptam Fantasztikus barátokat és mellettük még sok-sok új, eddig ismeretlen emberi kapcsolatot is. A barátoktól megerősítést kapok a mindennapokban, a többiektől pedig, akik nem igazán kedvelnek, sokat tanulok! Nem egészen egy év távlatából elmondhatom, hogy bármerre megyek az országban, sehol sem vagyok egyedül, sehol semmi rossz nem érhet, hiszen mindenfelé élnek Jó Barátok!”
 

„CSABINAK KÖSZÖNHETŐEN ÉLTEM ÁT MINDAZT, AMI A FIATALSÁGOMBÓL KIMARADT”
 

„Én Csabit már a TV2-s műsorban is láttam, de akkor még számomra egy jóképű fiú volt, napszemcsiben:)! Aztán jött az X-Faktor. Az első pár adást még igazán nem is néztem, mert a Megasztár jobban érdekelt és csak a reklámok alatt kapcsoltam át az RTL Klub-ra. Egy ilyen alkalommal pont Csabi énekelt, és onnantól már nem foglalkoztatott a másik műsor! Minden alkalommal, gyomorgörccsel/összekulcsolt kezekkel mormoltam magam elé "Csak Csabi hadd menjen tovább:)! Közben történt a családban egy szomorú esemény, és én padlóra kerültem lelkileg:(A zenébe menekültem, és azt vettem észre magamon, ha Csabi dalait hallgatom, könnyebb lesz átvészelni a nehéz időszakot! Sokáig azt tartottam, hogy Magyar énekes énekeljen Magyarul, de aztán jött Csabi és megváltozott a véleményem! Nem beszélek más nyelven, csak az anyanyelvemen, de ha Ő énekel, akkor már nem számít, mert értem miről is szól a dal! A mai magyar előadók között Ő az egyetlen, akinél nem érzem hiányát az angol nyelvtudásomnak:)! Aztán jöttek a koncertek/ fellépések, és nem volt megállás. Ha csak tehettem, ott voltam. Az általa sugárzott pozitív energiáktól olyan végtelen szeretet és nyugalom volt/van bennem, hogy hetekig vigyorogva járok a családom és a kollegáim között:)! Ők már tudják, hogy nem rég Vastag Csabi koncerten voltam:) De akik még nem, azok meg csodálkozva néznek rám, mi is történt velem, amiért ilyen jókedvű, semmin nem mérgelődő vagyok:)! Akkor sokáig nem tudnak még csak felidegesíteni sem! Igaz a 40-en már rég túl vagyok, de Csabinak köszönhetően átélhetem mindazt, ami a fiatalságomból kimaradt. Bár a zene mindig is fontos része volt az életemnek, de igazán fontossá csak azóta lett , mióta megismertem Vastag Csabát és a művészetét!”
 

„NINCS BENNE ROSSZINDULAT”
 

„Előttem már sokan sok mindent leírtak, úgyhogy csak néhány gondolatot tennék hozzá.
 

Számomra mindig nagyon fontos volt, hogy a művészetet (vagy bármit) létrehozó EMBER milyen, mert bármilyen tehetséges is, én csak akkor tudok felnézni rá, ha emberileg is értékes. És mindig többre becsültem pl. egy tisztaszívű „sarki zöldségest”, mint a sztárallűrökkel és önteltséggel szoros barátságban lévő világhíres művészeket, még akkor is, ha maradandót alkottak a saját területükön. Elismertem a tehetségüket, de felnézni sosem tudtam rájuk. A showbiz-ben meg aztán végképp nehéz megmaradni „rendes” embernek. Ezért fordulhat elő nálam simán, hogy többre tartom Vastag Csabát, mint pl. Frank Sinatrát.
 

Úgyhogy én elsősorban Csabit, az embert tisztelem, és csak másodsorban az énekest. Ha csak egy jóképű, szépen éneklő valaki lenne, akkor meghallgatnék tőle néhány dalt, és passz.
 

Csabi az egyik legjóindulatúbb ember, akit valaha láttam, egyszerűen hiányzik belőle a rosszindulat legcsekélyebb magja is. Ilyet manapság ritkán látni. Ha 2 szóval kéne őt jellemeznem, azt mondanám: szenvedélyesen jóindulatú :-) Gyermeki naivsággal hiszi, hogy az emberek jók, a szeretet mindenhol jelen van, és mindig győz a JÓ. Ha valahol az ellenkezőjét tapasztalja, akkor egy pár percig látni az arcán a döbbent, mély szomorúságot, majd másnap újra eltökélten, elsöprő szenvedéllyel hisz az emberi jóságban. Sose adja fel, bár már ezerszer csalódott. Ez a belső kisugárzás átjön a művészetén is, és engem ez az, ami vonz benne, ettől különleges, hiteles és rendkívül karizmatikus előadó. És ezért van az, hogy ilyen sokan követjük ennyi koncertre, próbáljuk támogatni, ahol lehet, mert tudjuk, hogy megérdemli. Ő pedig cserében mindent át akar adni a közönségének, még akkor is, ha mentőautó várja a színpad mellett, hogy elvigye a kórházba, mert olyan rosszul van.”
 

„A TÖBB ÓRÁS VÁRAKOZÁS ÖSSZEKOVÁCSOLTA A CSAPATOT”
 

„Csabit énekesként már az X-faktor előtt is jól ismertem, hiszen állandó fellépője volt Mészáros Árpád Zsolt koncertjeinek, amikre én minden évben elmentem. Már akkor is feltűnt a jó hangja, illetve az, hogy mennyire egy hullámhosszon voltak Árpival. Amikor a Popdarálóban szerepelt, már ismerősként „üdvözöltem” a TV képernyőjén. Nagyon megörültem, amikor az X-faktor válogatón is feltűnt. Valóban „sok” volt, de már akkor is egyéniség volt! Csabi soha nem volt tucatember, hanem mindig kitűnt a személyiségével. Az X-faktor elején azt hittem, hogy ezt a fiút én már régen ismerem. Mekkorát tévedtem! A műsor folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy az a sokat emlegetett „átkos” külső és a belső nem áll összhangban egymással: ez a fiú nem egy macsó, hanem egy érző ember, aki meri is vállalni az érzéseit! Sajnos ritka az ilyen férfi a mai világban! Amikor Tomikával párbajozott, a szívem szakadt meg érte, és vele együtt zokogtam a TV előtt. Engem már az It’s my life-fal levett a lábamról, de innentől kezdve a család összes tagjának telefonjáról mentek az sms-ek!
 

A megérdemelt győzelem után elindult az X-faktor turné, és elindultam én is! 2010. decembere óta járok koncertekre. Nem igaz, hogy minden koncert ugyanolyan csak azért, mert ugyanazokat a számokat énekli! Szerintem soha nem énekli ugyanazt a számot ugyanúgy! Mindig a helyzettől, a közönségtől, a lelkiállapotától, és sok más egyéb tényezőtől függ. Az biztos, hogy Csabinak is sokat jelent, ha ismerős arcokat láthat a koncertjein, hiszen van kikre „támaszkodnia".
 

És itt jutottam el a másik fontos tényezőhöz, ami miatt Csabizok: 40 év felett Csabinak és a facebook-nak köszönhetően találtam új barátokat és nagyon értékes embereket, akikkel már ismerősként üdvözöljük egymást a koncertek alkalmával. Nem csak Csabi lett a mindennapjaink része, hanem egymás életébe is bekerültünk. A koncertekre való közös utazás, a koncertek előtti sokszor több órás várakozás is összekovácsolta a csapatot. Arról nem is beszélve, hogy a családtagjainktól, az ismerőseinktől vagy a barátainktól eltérően ezek az emberek megértenek bennünket, hiszen ugyanabban a cipőben járnak: szeretnek Vastag Csabi koncertre menni! :)
 

Az eltelt 1 év alatt arra a megállapításra jutottam, hogy mindegy az életkor, a családi állapot, a távolság, az anyagi helyzet, a munkahely – mindenki eljut több-kevesebb Csabis koncertre, mert ez a fiú olyan hatással tud lenni, hogy szinte magával ragadja a közönséget! És feláll bizony a 70 éves nénike is, ha Csabi azt mondja, hogy „Álljatok fel, mert bulizni fogunk!” :) És bulizik is!
 

Nem tudom a Csabi titkát, de valamit nagyon jól csinál! Jól énekel, jól tud bánni a közönséggel, és a nagy „sztárságban” megmaradt EMBERnek! Ki az a híres ember a mai Magyarországon, aki élete első közönségtalálkozóján a szegény sorsú gyerekekre gondolva gyűjt ajándékot; aki a születésnapjára nem magának, hanem az otthontalan, nehéz körülmények között élőknek kér ajándékot? Ez az énekléstől és a színpadi produkciótól teljesen független dolog. De én nagyon becsülöm érte!”
(a neveinket kérlek ne írd ki)

melyinterjuk.hu